Holnap fontos nap lesz az oldal életében. Stereocilium, P12 és még jónéhány az oldal rajongói és kreatív klubjához tartozó, igencsak fontos személy, akiket most anonimként jelölnék meg (remélem nem baj Ági és Dóri ) nekimegy egy nehéz vizsgának. Amire természetes mindannyian sokat és alaposan tanultak, mindent tudnak vagy legalábbis a céljaikhoz szükséges anyag 130%-át, úgyhogy aggodalomra nincs ok.

Mivel pénzem nincs, hogy rádióba telefonáljak és idióta tuctucot kérjek nekik meg “mindenkinek, aki szereti”, ezért a youtube segítségét veszem igénybe. Szóljon ez a nóta nektek, csatába indulóknak. A pokolból van kiút, még akkor is, ha ti csak éppen befelé meneteltek.

Néhány napos néma csend után újra jelentkezik az oldal. Megadtuk a tiszteletet dzsekónak, mostmár nyugodjon békében. Mellesleg nem meglepő módon megugrottak a cd és dvd eladások, csak legyen rajtuk a neve. Undorító.

Vasárnap délelőtt van, nagyban ásítozom, az origo-t olvasgatom. Politika, rendőrök, riport, gyilkosság stb. Szokásos média. Persze be kellett tenni egy buzi hírt, hogy a magyar buzi lakosság is érezze az origo.hu mennyire foglalkozik velük. Kommentálnám egy kicsit ezt a hírt, mert hát borzalmas, hogy még mindig szegény langyoskákat bántják.

Álarcosok támadtak egy szlovén melegbárra. Uramisten, mi lesz velünk. Itt az apokalipszis. Az origo szerkesztőit azért megkérdezném, hogy szerintük ez mégis kit érdekel. De ha már kitették internyetre, akkor beszéljünk róla. Szlovéniában éppen melegfelvonulás zajlik a mai vagy holnapi napon, ha a cikk pontos. A melegbárban éppen felolvasóestet tartottak. Megjelent Mariska óvó néni, hozta a Gőgös Gúnár Gedeont, és altatta a meleg gyerekeket. Ezek a gonosz vandál fijúcskák megdobálták kavicsokkal a bárt. Szegény Kék Osztriga. A történet további része átfordul horrorba, megkérnék mindenkit, hogy a szobában ólálkodó gyermekeket helyezzék biztonságba. Megvertek egy meleg újságírót! Annyira, de annyira, hogy utána képes volt nyilatkozni. Most akkor vagy a vandálok is homokosok voltak vagy csak simán gyíkok. De még valószínűbb, hogy ez egy felfújt cikk, aminek csak annyi a valóságalapja, hogy néhány részeg elment buzit dobálni/simogatni.

De azért utána néztem még ennek a meleg újságírónak is, hajtott a kíváncsiság. Gondoltam vmiféle rózsaszíninges, belőtt hajú, kigyúrt gogoboy. A becsületes neve:

Mitja Blažič

Na ne röhögtessetek már! Ez komoly? Azt a büdös rézfánfütyülőjét! Mostmár tudom miért állt homokosnak. Ilyen fejjel és egy ilyen naplopó állással nem lehetett túl népszerű a hölgyek körében. Így csinált magából hölgyet. Mert ugye lyuk, lyuk, megd… Ha engem kérdeztek, ez szánalmas. Lépjünk tovább.

Hosszú ideje nem jelentkeztem már semmivel, még pár napig biztosan nem is fogok, csupán egy rövid megemlékezést tartanék.

Június 25-én elhunyt Michael Jackson, a modern szórakoztatóipar, a popzene királya. Emléke örökké velünk marad.

http://www.youtube.com/watch?v=s7MmEMrCRfc&feature=related

Egy szomorú hírrel kell jelentkeznem, lehet szomorkodni. Tegnap este megállt Michael Jackson, ismertebb nevén Jacko, szíve.  Nem vagyok popper, táncos kisköcsög, aki Jacko számokra vereti, de azért el kell ismernem, ez szar ügy.

Függetlenül attól, hogy milyen problémái, betegségei, ügyes-bajos dolgai voltak ennek az embernek, mégis csak egy nagyon jó előadóművész volt, hatalmas tehetséggel.Rossz volt nézni, ahogy egyre mélyebbre süllyedt az elmúlt 10-15 évben. A bulvár, a perek szétcincálták. Na meg a plasztikai műtétek. Persze halottról jót vagy semmit. Maradjunk annyiban, hogy más kiút már nem volt az ő helyzetéből.

Nekem ugyan nem fáj az, hogy eltávozott, de biztos van a Földön néhány ember, aki most betegre sírja magát. Mindenesetre nyugodj békében Májkül!

Ja és igen, pedofília. Minden hírnek van valamennyi alapja. Előfordul, hogy teljesen légbőlkapottak a bulvár hírek, de azért egy-két gyanús dolog is volt, ami mellett nem lehet elmenni. Például mindenki tudja, hogy O. J. Simpson kinyírta a feleségét, még akkor is, ha nem ítélték el érte. Sztem Jacko eljátszadozott a kölykökkel, az már más kérdés, hogy milyen értelemben.

No, meg a plasztikai műtétek. Szóval Jacko egy legenda volt, egy furcsa, nem is evilági lény. Izé, valami.

Hivatalosan is vége a vidámvidám napoknak. Nincs több csudiijó kis vizsga, szopatás, kérdezz-felelek, bújócska! Óhogy az a…! Valahogy azért majd csak túlélem az elkövetkező két hónapot tanulás nékül is. De most nem nyafogok többet, inkább írok egy kicsit a kollégijumról. (méghogy nem nyafogok?! majd meglátjátok!)

Mivel vége a tanévnek, bodrimester új titkos hadiszállásra költözött, az Acélváros rozsdamentes szívéből jelentkezem, új főkaptiányságunkról, közvetlenül az asztal alól, a konyhából. Vagy mégsem. Úgyse tudjátok meg, mert ez nemzetbiztonsági kérdés. Otthagytam a régi jó kolimat. Nagyon fog hiányozni. Mesélek róla nektek egy kicsit, hogy tudjátok, miért vágyom vissza annyira.

Először is a szobám rendkívül jó fekvésű volt, a nap mindig odamosolygott. Éppen ezért az álnok dínók nem merték soha meglépni a nyílt offenzívát, túl száraz az éghajlat a kötsög kétéltűeknek arrafelé.  A szoba hatalmas. Akkora, hogy 3 jól megtermett egyetemista is kényelmesen gombfocizhat benne a nap huszonhét órájában.

2,9867:3,012732 méretarányú lesifotó a szigorúan őrzött luxusnyaralóról

Az egész épület maga nagyon biztonságos. Kellemes illatú, jól képzett, öltönyös kidobóemberek figyelnek minden bejáratot, legyen az az épületen vagy egy csinos benttlakó fijúckán. Illetéktelenek nem jutnak be gyakran, az esetek 15%-ban bitosan nem. (A 2006. évi népszámlálás alapján.)  Sajnos néha előfordul, hogy terroristának nézik az ottlakó külföldieket. De most őszintén, ez kit érdekel? Legalább megedződik satnya testük. Szellemi és fizikai tréninget is kapnak kis hazánkban. Nincs ezzel semmi baj.

akcijóban a biztonságiak

A folyosók maximálisan zekuritáték. Kamera figyeli az ember minden mozdulatát. Természetesen csak a mi érdekünkben történik ez, hiszen egy vad egyetemistára bármikor rátörhet a spontán veszettség, és ilyenkor a dühöngő tanoncokat a legkönnyebb a “Fire Estingusher” feliratú eszközzel elhallgattatni. Aztán pedig vissza a Tanulóba, mert magától nem fog a sok hasznos információ besétálni a kicsi kobakukba. (Ez a szöveg nem kitalálás vagy éppen hazudozás,  ma lettem rá figyelmes, miközben pofánfújtak vele, mivel “Nem akartam elszakadni”, quote by szőke költöztető néni, akinek vicces csengőhangja van.)

De térjünk vissza a szobára. Gerincbarát székek, tiszta és kényelmes ágyikók. A szoba tágas és levegős. Olyanannyira, hogy az én kis ágyackám mellett még a szigetelést sem tartották szükségesnek, elvégre mindenki tudja, hogy a bodrikutya minimum asztmás, ha nem elmebeteg, és neki bizony szüksége van egy kis friss incsifincsi levegőre. Télen biztosítják az ideális 18 celsius fokot a szobákban, ami tökéletesen elég a benntlakóknak, hacsak nem dínók. De mivel nekik ugye pusztulniuk kell már vagy 250 kvadrilliárd éve, ezért nem botránkozunk meg. A társalgóban kellemes bőrfotelek, pásztázó kamerák. Tisztára a Való Villa. Csak aztán nehogy vki belefingjon a jacuzziba.

egy átlagos kollégista (a sörhas nem méretarányos)

És akkor eljön az év vége. Boldogan szedegetjük napi nepáli haska adagunkat, és már el is illan ez az egy boldog év. Könnyes búcsút kell vennünk a kedves gondnokoktól. Ilyenkor szokás, hogy a kiköltöztetőket meglepjük értékes ajándéktárgyakkal. Gondolok itt a pénzre, a manira, a kessre, ja és ki ne felejtsem végül a zsozsót. Mert hát mennyit is törődtek velünk egész évben. Féltő gonddal követték első durvább alkoholos lépéseink minden nyomát a kamerákon keresztül. Áthúzták az ágyneműnket. Minden egyes alkalommal megmentették a kihalófélben lévő bőrfoteleket a gonosz kolislábasoktól (…ez egy nemrég felfedezett puhatestű, annyi tudható róluk, hogy szeretnek kikötni.) A szobaszervíz csillagos ötös. Minden reggel aranyos bácsika mossa fel ütemre a parkettát az ajtód előtt. A madarak csiripelnek az ablakpárkányon a szendvicsek és cipők között, kinek van kedve elhagyni ezt a meleg (darázs)fészket? És mégis minden évben fájó szívvel elbúcsúzunk. Nyáron gondterhelten próbálunk jelentkezni jövőre is, bár a tanulmányi eredményeink nem engedik. Pedig milyen szép lenne…

Férfi olvasóink biztosan emlékeznek még arra a korszakukra, amikor minden egyes iskolai csengetés a háború indítója volt. Ha órára csengettek azért, ha szünetre azért. Harcoltunk a tanárokkal órán, egymás ellen a szünetben. Azok a régi szép idők.

P12 és bodrimester egymást irtotta már akkoriban is, ha volt rá lehetőségünk. A hagyományos krétacsatát mi általában több dobozzal űztük. Repültek szivacsok, táskák, székek, szemetesládák. Nyikorogva adták meg magukat az ajtók, szekrények, székek a hajításra éhes fiatalságnak. Készült is két videó (Sabotage 1,2 ), amelyekben szaporán irtjuk egymást. Sajnos azonban a feledés homálya burkolta be ezen műremekeket, senki nem találja. Valószínű, hogy a messzi Kazincbarcika egy távoli házában, egy szekrény legalján, egy poros dvd-n várja, hogy kiszabadulhasson. De még nem érett meg rá a világ. A mai nemzedék még nem értené meg. Majd talán a következő század gyermekei.

Merem remélni, hogy olvasóink rendelkeznek ilyen szép emlékekkel. A középiskolai csínyeknek véleményem szerint jellem- és humorformáló ereje van. Ha kimaradtatok ebből, akkor dobjatok egy e-mailt a szerkesztőségnek, bepótoljuk. Hogy jutott ez most eszembe? Szokásomhoz híven megint a youtube-ot böngésztem, ahelyett, hogy dinókkal vagy könyvekkel szenvednék, kell a pihenés nekem is, na! Így bukkantam rá, a most következő gyöngyszemre. Derék orosz fiatalemberek is úgy gondolták, hogy ki kell venniük a részüket az évszádos hagyományból (nem igaz, hogy a Jackass stábja indította útjára, ők csak egy új szintre emelték), és még youtube-ra is fel kell tölteniük. Gratulálok nekik, egy-két szellemes tréfa megtalálható köztük.

A szerkesztőség megpihen néhány napra, tanulgatunk, ölremegyünk a dinókkal, tudjátok csak a szokásos. Legyetek jók, az Erő és a guggolós legyen veletek! Hamarosan találkozunk.

Érdekes néhány hete lesz a szerkesztőségnek az biztos. Elárulok először is egy hétpecsétes titkot: mellékállásban bejárunk egyetemre is. Általában hesszelünk a portán, takarítgatjuk a folyosókat, asztalokat. Nagy ritkán benézünk néhány órára, de az meglehetősen ritka. Most azonban itt is vége a mókázásnak, szabadidőnkben járhatunk vizsgázni, ha szeretnénk diplomát kapni a szemétgyűjtéshez.

egyetemi gyakorlat

A Párt vezetői kemény emberek (az ember állítást még nem sikerült sem megcáfolni sem bebizonyítani a tudósoknak, jobb híján ezt az állítást használjuk). Nem riadunk meg az ellenségtől, legyen az vörös, náci, dinó vagy maga a vatikáni ördög. Az igazi csaták titokban zajlanak, a világsajtó nem tudósít ezekről. A jeleket egyszerű természeti katasztrófákként értelmezik. Persze ez nem csoda, mivel nem geológusok írják a bulvárlapokat, sokkal inkább munkanélküli pártbérencek és örömlányok. Hozzáteszem sürgősen, hogy a tsunamiért a Párt nem vállal felelősséget. Ha a megátalkodott cionista dinoszauruszok nem használnának nukleáris fegyvereket, nekünk sem kellene megfelelő ellencsapásokat mozgósítanunk. Tehát hősök vagyunk, akiket egy nemzet kormánya, egy nép nem ismert el idáig. Küzdünk a fennálló kizsákmányoló rendszer visszásságai ellen. Néha ez szélmalomharcnak tűnik, de ilyenkor mindig boldogan visszaemlékezünk a megmentett lelkekre. Csináljuk, mert más nem csinálja. Ez a mi ars poeticánk.

névtelen ellenséges ügynök fantomképe (a nyomravezetőknek felajánlunk egy egész farmnyi sörállatkát)

A hadműveletek olyan titkosak, hogy az Amerikai Egybesült Állatok kormánya sem tudott ezidáig rolla. Reméljük, hogy csatlakoznak majd a mi oldalunkokn a harcba. Addig is minden tiszteletünk az ország vezetőjének, a nigger baracknak.

De , hogy most akkor milyen battle biginz? Nos, eddig többnyire bunkerharcokról és légi csatákról volt szó, ami a III. világháborút illette.  Ez a korszak úgy tűnik, hogy végetért. A küzdelmek egyre jobban a szárazföldre, békés kis városaink tereire helyeződnek át. Az ellenséges csapatok rendre megszállják a fővárosokat. A harc ebben a stádiumában mi még csak várakozunk, szeretnénk látni, hogy mit akarnak a polgári vezetésekkel kezdeni. Nagy a csend a nyugati fronton. Tudjátok az a sunyi, baljós fajta. Fekete fellegek gyülekeznek apró kontinensünk felett.Csak az első villámra várunk. Amint lecsap közénk, erőink megindulnak, és egy soha nem látott háború fog kibontakozni.

Ha úgy érzed, hogy nem szeretnéd életed tovább birkaként élni, ha szeretnél csatlakozni az igaz ügy hithű harcosaihoz, akkor köztünk a helyed. A Párt toborzóirodáit megtalálod ország- és internetszerte, ne késlekedj! A Párt seregének tagjaként kapsz megfelelő szállást, ellátást, muníciót. Egyenruhát nem hordunk, hogy még véletlenül se ismerhessenek fel minket. Miután csatlakozol, térítésmentes alapkiképzést kapsz a nagymúltú Honvédelmi Minisztérium leendő szakembereitől, amelynek részeként megtanulsz írni, olvasni, emberi és dinoszaurusz életét kioltani, túlélni ellenséges terepen. A hangulat nálunk mindig emelkedett, nem a hagyományos katonai ökörség. A csatába barátok vonulnak, nem pedig agyatlan gyilkológépek. Ezért várunk Téged is, segíts a győzelemhez vezető rögös úton!

Érdekes dolgok történtek a hétvégén a nagyvilágban, mondhatni az ég adta egy világon semmi. Éppen ezért kicsit a bulvár vizeire evezünk, a politikai marakodás minket nem hat meg (főleg ilyen őszülő aberráns mszmp növendékektől).

Még mielőtt megint átmennék vicceskedésbe, álljon itt az origo.hu focielőrejelzése, amiben sikerült kihozni, hogy Magyarország kijut a soron következő férfi(!) futballvilágbajnokságra. (cikk)

A bekezdésre visszatérve, nem fogok politizálni, a hét végi kis kedvenc listámat teszem  fel, ezeken röhögött a szerkesztőség felhőtlenül mostanság:

1. Az ultimate Nr. 1 kedvenc nálam, We like the moon, speciális directors cut verzió.
2. Egy kicsivel csúszott csak le a dobogó felső fokáról, úgyszintén egy youtube gyöngyszem. Megkérnék mindenkit, hogy ne ijesztgessen másnapos haverokat, mert ez lehet az eredmény.
3. Bronzérmesünk pedig egy kis összeállítás a vidámparki fotókból. Egy kedves dolgozó tehette fel az internetre, köszönjük neki.

Zárásul pedig az autós világ szerelmeseinek egy ötletes reklám.

C. Ronaldo hosszas huza-vona után végül otthagyta az egyetlen csapatot, ami még megtűrte homoerotikus kilengéseit, a Manchester Unitedet. Régóta rebesgetik, hogy ott fogja hagyni a csapatot, most azonban végre sikerült a Real Madridnak ezt végre is hajtani. Érteülésünk szerint egy kényelmes madridi lakást, háromszori étkezést és lenge ruhába öltözött tinédzser fiúk társaságát kapja a madridi szereplésért cserébe a sztár.

II. Ronaldo, a diadalittas

Minden bizonnyal jól fog szerepelni, gondoljunk csak David Beckhamre, aki ugyan abban a cipőben járt, mint ő. Kedves olvasók, vegyük észre az analógiát a két történet között. Beckham is sztárfocista volt a Unitedben, sok szép kupát nyert. Aztán meglepő módon egyre furcsább hajviseleteket kezdett el hordani, amit nem tűrt meg a csapat kemény arculata, ezért távoznia kellett melegebb éghajlatokra. Sportoló karrierje is mély zuhanórepülésbe torkollott, játékteljesítménye rohamosan csökkent a madridi orgiák hatására. Rossz társaságba került és majdnem bele is fulladt a végeláthatatlan perverziókba. Szerencsére ott volt Victoria, a 40 kilós utcalány, aki kimentette a fertőből az Angyalok Városába. Itt jónéhány éves tisztítókúra következett, aminek hatására David megint képes értelmes focit játszani. Köszönjük neked Victoria, hogy megmentetted a tehetségét.

hát nem aranyos?

Reméljük Ronaldonak is sikerül egy ilyen földreszállt angyalt feleségül venni, még mielőtt akkorára tágulna a hátsója, hogy nem fér be a különgépbe, amit a magyar állam biztosít neki, miután kibukott a Realból.

Addig is várakozó állást kell felvennünk, és csak csodáljuk Ronaldot.